Esti Kornél- Ne félj-egy elfogult kritika

,avagy szutyokkal a múlt ellen

Sokak számára ismerős lehet az Esti Kornél neve, hisz az elmúlt évek egyik nagy ígéreteként berobbant hazai zenekaráról van szó. A Nagy István nevével fémjelezett formáció két sikeres lemezt is kiadott, amikor a rajongók számára váratlanul Pistitől búcsút vettek a zenekar tagjai, különböző elképzeléseik miatt.

Most megláthatjuk, hogy mire jutottak a többiek az eddig -véleményem szerint- őket magas szinten tartó énekes/billentyűs/gitáros/dalszerző nélkül.

Kezdjük csak külön a zenével. A gitárriff hasonlatos a Boldogság te kurván hallott Elvis élhez, ergo nem túlságosan kreatív, cserébe akár unalmas is lehet egyesek számára. Közel egy percig hallgathatjuk az iszonyatosan bevisszhangosított hangszereket, amikor elkövetkezik a prechorus, ami akár a régi idők terméke is lehetne. A Pistis korszakra emlékeztető részlet után azonban a  zenekartagok  visszatérnek az instrumentális refrénnel az alap motívumhoz, és ez folytatódik végtelen sokáig. A szám, ahhoz képest, hogy csupán négy perces, hosszabbnak tűnik, mint a Pink Floyd egyik legzseniálisabb száma, de az HUSZONNÉGY perces.

Az elnyújtott vokálozás nem tűri a nyomdafestéket, és a szöveggel dúsított refrén (ami az instrumentális refrénnek felel meg, csak éppen már ének is hallható) pedig már szembe fordul az előző évek Esti Kornéljával. Ne feledjük azt sem, hogy az ének dallama körülbelül egy az egyben leköveti a gitárét.

De térjünk rá a szövegre, a számomra légvisszatetszőbb részlethez. Szerepeljen itt az egész műalkotás, ne maradjunk művészet nélkül.

NE FÉLJ

(szöveg: Lázár Domokos)

mit mondhatnál, mit mondhatnék én?

túl sokat beszéltünk

a semmiről, a felszínen

sok hajó és vitorlás

a vízben áll, nem halad

apály volt ma egész nap

mitől félsz, ó mond?

itt senki nem segít neked

a hajó süllyed, ugorjunk

ne félj

a hajó áll, sok ember

nem ér partot még egyszer

mit mondhatnál, mit mondhatnék én?

ugorj előbb te, én nem merek

mitől félsz, ó mond?

itt senki nem segít neked

a hajó süllyed, ugorjunk

ne félj

Lázár Domonkos szerintem igen nagyot tévedett.A rímeket teljesen elvetve lényegében egy tördelt prózát rak a zenehallgató elé. Félreértés ne essék, ez nem feltétlenül baj, de amikor olyan monoton a zene és az ének dallama, hogy egyszerűen az egészet maximum egy középkori lantos pönögéséhez lehetne hasonlítani, ott igenis rímek kellenek ahhoz, hogy fenntartsák az érdeklődést (így viszont úgy hangzik, mintha egy teljesen amatőr figura improvizatív beszédet nyomna az instrumentális alapra.Pedig tudom, hogy egyikük sem amatőr.) Egész egyszerűen kritikán aluli, üzenete nincs, vagy ha van is, az nem tiszta, elemezni képtelenség és ostobaság is, és úgy összességében.. inkább szofisztikáltak maradunk.

 A videoklip pedig unalmas. Szépen néz ki, de ez körülbelül 15 másodpercig köti le az embert, a videó pedig négy perces. Körülbelül két mondatban össze lehetne foglalni a történéseket. A zenekar tagjai éjszaka hajóznak. A zenekar tagjai éjszaka végre megfürödnek.

Sikerült. Szembementek az eddigivel. Az eddigitől eltérőt alkottak, de hogy ez valóban a zene előnyére vált-e , erősen kétlem. Lehet nem Pistin múlik- ez esetben Nagy István helyett csak azt a régi jó Esti Kornélt sírom vissza, és bízom abban, hogy a zenekartagok nem változtak meg annyira, hogy ezt ne tudják újra abszolválni.